Mr. Bean teszt

Kreatív pillanatomban megalkottam második játék tesztemet, így az immáron harmadik bejegyzés is ebből a kategóriából kerül ki. Jó olvasást!

—

Mr. Bean

Manapság már nem ritka, hogy filmből játék adaptáció készül. Esetünkben is ez történt, bár inkább ne történt volna. Ennek a játéknak a címén kívül semmi köze sincs Mr. Bean-hez, esetleg az angol humorhoz vagy úgy egyáltalán a humor bárminemű formájához. Legfeljebb egy rossz tréfa szintjén. Amúgy 2007-es játékról van szó, eredetileg Playstation 2-re adták ki. Majd 2008-ban lett egy Nintendo DS változata és most, 2009-re, kicsit megkésve ugyan, de megérkezett PC-re is.

Az elkövetkezendőkben megpróbálom bővebben kifejteni, hogy miért is indítottam ilyen negatívan a kritikát. De azt még így az elején hozzátenném, hogy nem vittem végig a játékok. A ráfordított idő alatt 3 pályát tudtam le, elérve ezzel a 14% körüli teljességi szintet. Ezért könnyen megeshet, hogy az értékelésem nem lesz teljesen helytálló.

Kis kutakodás után találtam némi előzményt is, amikor is még csak PS 2-re jelentették be a játékot. Itt fény derül a leendő történetre, a játék technikai megvalósítására és arra is, hogy egy felmérés szerint a 11 éven aluli gyerekek 92% nagy Mr. Bean rajongó. Ezek után nem meglepő, hogy ők lettek a fő célcsoport. (Akik már jelentősen túllépték ezt a korhatárt, azok tényleg óvakodjanak ettől a játéktól)

Minden probléma okozója – a hiányzó puzzle darab. (Igen, ott lent, középtájt)

A főmenübe lépve a már ismerős zenei téma fogad minket és Mr. Bean karaktere, aki tekintetével követi a menüpontok közötti váltogatást. Nosza, kezdjük is el az új játékot. Az elején Mr. Bean és barátnője között választhatunk, bár a játékra ennek nincs különösebb hatása. A bevezető animációban Mr. Bean rajzfilmes változata kapott helyet. Hősünk a már tőle megszokott szerencsétlen módon épp egy puzzle-t próbál kirakni. Már majdnem kész is lenne, mikor hirtelen észreveszi, hogy hiányzik egy darab. Ekkor csöppenünk bele a játékba.

Hőseink szó szerint a magasba ugranak örömükben, hogy velük játszunk.

És már itt is vagyunk a játéktérben. Hogy mégis hogyan s miért kerültünk ide, az nem derül ki. A mellettünk lévő információs tábláról megtudhatjuk, hogy kedvenc mackónkat elrabolták, és az mackórabló 1000 db macska kekszet követel, ha még szeretnénk viszont látni szeretett macinkat. TE JÓ ÉG! Meg kell mentenünk macit. Kezdjünk is hozzá!

Kicsit tovább sétálva eljutunk a „váró térbe” ahonnan majd tovább mehetünk a különböző pályákra. Fő feladatunk a pályákon elhelyezett puzzle darabok bejgyűjtése lesz. Ezek hol egy ládába zárva lesznek, hol pedig elrejtve, például egy virágcserép alá. S egy-egy ilyen darabka begyűjtése után minden alkalommal megcsodálhatjuk Mr. Bean bugyuta táncát. A pályák felépítése elég egyszerűre sikeredett, pont olyanra, ami egy tizenéves kisgyereknek kell. (Bár a mai fiatalságot ismerve ki tudja…) Kellemes hangulatú zöldövezet. Fákkal, bokrokkal, virágokkal, leszakadó hidakkal, mély vermekkel, na meg kisebb folyókkal, tavakkal. Vizet egyébként ajánlott kerülni, mivel hősünknek még a bokáig érő vízben is nehezére esik a mozgás. Csak menni kell előre és különböző ügyességi feladatok során bizonyítani rátermettségünket. Elég alap dolgok. Ugorjunk fel x helyre, toljuk rá a dobozt a kapcsolóra, kerüljük ki a bombákat, szalonozzunk a tüskék között, stb.

A folyamatos ugrabugra mellett lesznek majd egyéb ügyességi feladatok is. Mint például a labirintus – ami holt egyszerű, és a „Vakond játékok”! Itt a vidámparki játékokhoz hasonlóan, a földből előbukkanó vakondokat kell lecsapnunk. Sikeres esetén jutalmat kapunk. Bővül a térképünk, például jelezni fogja a puzzle darabkák helyét. Megjegyzem, a játék ezen része elég szerencsétlenre sikeredett. Mivel a játék csak billentyűzettel játszható, így a kalapácsot is az irány gombokkal kell majd a vakondok feje fölé vinni. Ez egészen addig nem lesz probléma, amíg nem próbálunk meg átlósan püfölni. Föl, le, jobbra s balra gond nélkül megy a dolog, na de, ha már a jobb felső sarokba lévő vakondot szeretnénk lecsapni, akkor bizony ügyesnek kell lenni. A konzolos verziónál gondolom ezt az analóg karral remekül le lehetett vezényelni, sajnos PC-re ez már nem igaz.

Gyomirtás csúzlival!

Mentőakciónk során számtalan „szörnyeteg” próbál majd keresztbe tenni nekünk. Én a következőkkel találkoztam: békák, varjak, galambok, méhek, földből ugráló vakondok, házőrző kutyuskák és sétabottal hadonászó nagymamák. Plusz vannak még az egyéb kategóriába sorolható ellenfeleink is, mint a mutáns napraforgók, a robbanó magvakat köpködő virág, a fa szörny és az ágyúk. Végezetül pedig a bombák és a gereblyék. Rémisztő felhozatal, nemde? (Amúgy szerintem kissé elborult lett az egész. Mármint fogalmam sincs, hogy milyen alapon nyomták be a 80+ nagymamit a méhecskék és a mutáns napraforgók közé. Na nem mintha utóbbi nem lógna ki a sorból. Lehet a design-erek rossz gyerek könyvet olvastak el.) Persze mi sem leszünk védtelenek. Összesen négy fegyverünk lesz, illetve inkább három. Lesz rovarirtó sprénk, nyeles fazekunk és csúzlink. A negyedik „fegyverünk” pedig a kalóz kalap lesz, mellyel 10 másodperces sebezhetetlenséget kapunk. Bár igazából nem sokszor fogunk komoly harcokba keveredni. Főleg mert egyszerűbb és gyorsabb is mindenféle kontaktus nélkül elszlalomozni az ellenfelek között.

Ezt neked nagyi!

Helyet kapott még a játékban egy Mini Games szekció. Itt a névből adódóan különféle mini játékok találhatóak. Vannak puzzle-ök, vakond csapkodás, kerti kincskeresés, célba dobás, „tenisz”, autó verseny és béka vadászat. Ezek önmagukban egész szórakoztatóak tudnak lenni, még talán jobban is, mint maga a játék.

És van még egy Movie Clips menünk is. Ahol a játék közben látott rövidke animációkat tekinthetjük meg újra. (Amiknek mellesleg abszolút semmi köze a történethez. Leginkább úgy tűnik, mintha fogtak volna x db rajzfilm részletet és bevágták, had örüljön a gyerek)

Az irányítás se sikeredett a legjobbra. A kamera normál esetben mögöttünk, a fejünk fölött fog lebegni. Amíg nagyjából egyenes vonalon haladunk ezzel nem is lesz probléma. De amint elkezdünk forgolódni, a kamera nehézkesen fog követni minket. Ezért gyakorta rá leszünk kényszerítve, hogy újra állítsuk a néző szöget. Ebből adódóan a különféle tárgyakkal való interakció is problémás lesz, a szakadékok fölötti sétákról nem is beszélve.

Grafika és hangok terén nem voltak magas elvárásaim. Bár 2009-re kicsit kevés ez a cel-shading-es megvalósítás, de egy ilyen jellegű játéknál még elmegy. A hangok jók, a zene már kevésbé, rövid idő alatt az ember idegeire megy.

És itt a vége fuss el véle. Egy tipikus platform játékot kaptunk, semmi extrával. Ideig-óráig jó szórakozást nyújthat, de egyébként felejtős. Főleg, hogy ha valaki az igazi, Mr. Bean féle angol humorra vágyik.

Összhatás: 52%

Pro: 11 év alatt bárkinek

Kontra: 11 év fölött már kevésbé ajánlott

Tesztgép:

Windows XP Professional SP3 | AMD Athlon 64 3000+ | 1024 MB (2xKingston K 512 MB PC3200 DDR) | LeadTek Winfast PX 7600 GS TDH 256MB DDR2 |

Linkek:

Hivatalos oldal (PS2)

Gamespot: Mr. Bean